Csatlakozzon az Eurocircuits közösségéhez, hogy naprakész híreket és információkat oszthassunk meg Önnel!

Spring-loaded Pins - Blog Banner - HU

Előfordul, hogy tartós, de átmeneti elektromos kapcsolatra van szükségünk, mivel olyan nagy rezgésnek lenne kitéve, hogy a kontaktus ellehetetlenülne, esetleg egyszerre sok csatlakozást kellene létrehoznunk, illetve megszakítanunk szerte a nyomatott áramköri lapon. Ezekben az esetekben az aljzatok, dugók és kábelek szokásos kombinációja nem biztos, hogy ideális, ezért az érintkezőrugók használata megfontolandó alternatíva lehet. (Széles körben Pogo Pins néven ismert, ami meglepő módon az Everett Charles Technologies védjegye.)

A rugós érintkezők a következő tulajdonságokkal ruházhatják fel elektromos kapcsolatainkat:

  • Nyomás alkalmazásával számos kapcsolat hozható létre vagy bontható meg nagyjából egy időben, nagy területen. Nagyon hasznos lehet tesztelő eszközök esetében, amelyeket gyorsan kell csatlakoztatni-tesztelni-szétkapcsolni. (Pl. „Bed of nails” – mérőfejekből kialakított tűágy)
  • Két lap közül csak az egyikre (gyakran arra, amelyik nem tömeggyártott) kell forrasztott alkatrészeket elhelyezni; általában a kapcsolódó oldalnak csak egy kis padre van szüksége ugyanott. Ezzel helyet és költséget takarít meg.
  • Megfelelő típus és a kialakítás esetén rezgéssel terhelt környezetben is működhetnek.
  • A tömörített csatlakozás függőlegesen kompakt lehet; a lapok egészen közel egymásra „halmozhatók”.
  • A rugók némi magassági rugalmasságot tesznek lehetővé; ez hasznos egyenetlen táblák vagy lépcsőzetes táblakötegek esetén.

Kétségtelenül hasznos, de bárki, aki próbált már érintkezőrugókat specifikálni, tudja, hogy szinte végtelen számú kombináció közül lehet választani: magasság, átmérő, hegy geometria, anyag, fémezés, lökethossz, rugóerő, ház és még sok más. Most azonban csak azokra a tulajdonságokra összpontosítunk, amelyek az automatizált beültetéssel való kompatibilitás szempontjából relevánsak. Ennek ismeretében elkerülheti azokat az alkatrészeket és vizsgálati stratégiákat, amelyek a tervezéskor ugyan jónak tűnhetnek, de később bonyolult, megbízhatatlan vagy költséges lehet a gyártásuk.

A helyes döntés

A27-HU-spring-loaded-pins-components-Web

Az érintkezőrugók két fő típusa és a felépítésük egyes részeinek elnevezése. A „tű” a robusztus, merőleges elhelyezést segíti; a különböző “kivezetések” a kábelek rögzítésére szolgálnak (krimpelés, huzalozás, forrasztás stb.). A rugós élcsatlakozók itt nem láthatóak, amelyek a PCB felület helyett a PCB szélére merőlegesen helyezkednek el.


Az elektromos kapcsolatoknak robusztusnak és megbízhatónak kell lenniük. Ehhez az érintkezőrugókat ideális szögben kell beültetni, jól kell igazodnia a másik oldalon lévő érintkező középpontjához, és nem szabad meghajolnia, torzulnia, illetve az alkalmazott nyomás hatására nem szabad az illesztésnek elmozdulnia. Az érintkezővel szemben lévő padnek laposnak kell lennie, elég nagynak ahhoz, hogy figyelembe vegye az illesztési pontatlanságat és a rezgéseket, illetve olyan felületfémezéssel kell rendelkeznie, hogy a minősége ne romoljon a használat és az idő múlásával. (Időnként a kontaktust nem egy pad, hanem egy másik alkatrész biztosítja, amely esetben az érintkezőrugó tulajdonságait – például a hegy átmérőjét és a lökethosszát – esetleg meg kell változtatni).

A27-HU-spring-loaded-pins-assembly-Web

A rugós érintkezők általában “házzal” vannak ellátva a forrasztáshoz és a pontos illesztéshez. Sok esetben, de nem mindegyikhez tartozik egy “kupak”, hogy az automata beültető gép fel tudja venni az alkatrészt. Az egyedülálló érintkezők néha nem rendelkeznek házzal vagy kupakkal, így nem praktikusak az automata beöltetéshez.


Az alkatrészek beültetése, mint tudjuk, történhet automatizált géppel (P&P = Pick & Place) vagy manuálisan. A P&P általában olcsóbb a nagy alkatrészszámú lapok esetében, illetve, ha legalább néhány darab beültetésre kerül. Ideális esetben tehát mindig olyan alkatrészeket válasszunk, amelyek kompatibilisek ezzel a folyamattal. Az érintkezőrugók esetében alapvető fontosságú, hogy rendelkezzenek “kupakkal”, amely minden egyes különálló érintkező tetején vagy az érintkezők egy részhalmazán található a “házzal” rendelkező csatlakozósoron. Ezt a kupakot fogja meg a P&P fej az elhelyezéshez. Amennyiben “ömlesztve” (bulk, loose) érkeznek, a beültetőnek manuálisan kell őket a P&P adagolóba helyeznie, vagy manuálisan kell őket forrasztania, a többletmunkáért pedig extra költség kerül felszámításra.

Spring-loaded Pins_varieties_Web

Spring-loaded Pins_varieties 2_Web

Különböző típusú rugós érintkezők. A bal oldali kettő egyedülálló érintkező, “kupakkal” ellátva az automata beültetéshez. A többi ‘házban’ elhelyezett egysoros és kétsoros érintkező.


Most pedig térjünk át az illesztésre és a stabilitásra. ahol négy fontos tulajdonságot kell megemlítenünk:

  1. Felület- vagy furatszerelt. Furatszerelt – Szilárd forrasztási kötést és stabilitást biztosít.
  2. Egyedülálló vagy csatlakozósor. Az egyedülálló érintkezők esetében, különösen a ház nélkülieknél, a beültetés során illesztési pontatlanság tapasztalható, és használat közben stabilitási problémák léphetnek fel.
  3. A csatlakozósor konfigurációja. Az egysoros kivitelnél is előfordulhat a forrasztás során illesztési pontatlanság, ezért a 2×2 vagy többsoros lehet a jobb választás. Például, ha 1×6 vagy 2×3 konfiguráció közül kell választani, akkor az utóbbi a jobb döntés.
  4. Alapterület-hosszúság arány. Minél hosszabb a tű, vagy minél kisebb az alapterülete, annál nagyobb az esélye az illesztési hibáknak és a megbízhatatlanságnak. Nehéz pontosan meghatározni a hosszúságot ebben az esetben, de érdemes erre figyelni, különösen a felületszerelt csatlakozók esetében.

Az illesztés és a stabilitás szempontjából a legjobb érintkezőrugó a beültetéshez tehát: furatszerelt, a lehető legrövidebb, 2×2-es vagy többsoros elrendezésben. Amennyiben a használni kívánt érintkező “hosszú” vagy felületszerelt, különösen az egyedülálló érintkezők esetében, akkor érdemes konzultálni előzetesen a beültetővel, hogy a rendelkezésre álló folyamatok és berendezéseik alapján nem okoz-e problémát.

Az egyedülálló érintkezők nagyon kényelmes választásnak tűnhetnek a tervezés során, mivel a szemben lévő érintkezőpad közvetlenül a jel mellé helyezhető, és ezzel értékes helyet takaríthat meg. Mindazonáltal sok probléma forrása lehet. Nem mindig jár hozzájuk kupak, nehéz őket forrasztás közben igazítani, nagyobb az esélye, hogy nyomás alatt eltolódnak, mert nincs megfelelő alátámasztás, és speciális pozícionáló PCB-re van szükség, amelyeket minden egyes kialakításhoz egyedileg készítenek, ami növeli a költségeket.

Végezetül mindig kövesse a gyártó beültetési utasításait, és konzultáljon velük a projektjéhez legmegfelelőbb változat kiválasztásáról. Segítenek Önnek kiigazodni a végtelen lehetőségek és paraméterek között.

Rugós érintkezők az Eurocircuits-nél

Az automata beültetéshez (P&P) ideális csatlakozó a következő tulajdonságokkal rendelkezik:

  • Többsoros, házzal ellátva érkezik (ideális esetben kétsoros, 2×2 vagy több, a függőleges illesztés és stabilitás érdekében a legjobb választás).
  • Furatszerelt (tűvel rendelkező érintkezőrugók vagy házas kialakítás helyezőcsapokkal).
  • Az alapterületéhez képest arányosan “rövid”.
  • Kupakkal van ellátva (kupak hiányában, mindig manuálisan forrasztjuk).
  • Szalagon vagy tekercsben érkezik (újratekercseljük, amennyiben lehetséges és hatékony vagy manuálisan ültetjük be).

Tisztában vagyunk vele, hogy a fent említett “ideális” érintkezőrugó használata vagy beszerzése időnként nem lehetséges. Természetesen minden más változatot szívesen alkalmazunk, de ez általában többletköltséggel jár (manuális beültetés, egyedi pozíciónáló PCB, újratekercselés stb. miatt). Mint mindig, most is azt javasoljuk, bizonytalanság esetén lépjen kapcsolatba velünk időben, a hatékony és költségkímélő beültetés érdekében.

Spring-loaded Pins_ ecboard_Web

Spring-loaded Pins_ ecboard close_Web

Spring-loaded Pins_ ecboard no cover close_Web

Egyedülálló rugós érintkező esetében egy egyedi pozícionáló PCB-t készítünk, hogy a helyükön tartsuk őket.


Ne feledje, hogy a 0.45 mm vagy annál kisebb átmérőjű fémezett furatokat igénylő érintkezőrugók speciális figyelmet igényelnek. A gyártási folyamatunkban, ha egy fémezett furat nem alkatrészfuratként van azonosítva, és a készátmérője egyenlő vagy kisebb, mint egy bizonyos méret (0.45 mm az alapértelmezett), akkor átvezető furatként kezeljük. Az átvezető furatok esetében az alkatrészfuratokhoz képest nagyobb “negatív toleranciát” engedünk meg, ami azt jelenti, hogy a kész lapon a furatok kisebbek lehetnek a megadott méretnél (maradékgyűrű probléma megoldásaként vagy a fúrási átmérők számának optimalizálása érdekében stb.).

A legbiztosabb módja annak, hogy elkerüljük az alkatrészfuratok átvezető furatként való kezelését, ha csökkentjük az átvezető furat besorolásának küszöbértékét. Ez a “Furatok <= csökkenthetők" opcióval történik (lásd az alábbi képet). Válassza ki azt az átmérőt, amely kisebb, mint az alkatrészfurat készátmérője (például ha a furat 0.40 mm-es, válassza a 0.35 mm-t).

PCB Configurator - Technology Section - Hungarian

Amennyiben az alkatrészfuratok pl. 0.40 mm készátmérőjűek, válassza a 0.35 mm-t a képen jelölt opcióhoz. Ellenkező esetben nagyobb “negatív tűréssel” rendelkező átvezető furatként értelmezzük őket.


Amennyiben mi végezzük a PCB beültetését, akkor a teljes beültetési információ megadásakor képesek vagyunk azonosítani, hogy mely furatok tartoznak alkatrészekhez, így elkerülhető, hogy átvezető furatként kezeljük őket. Ezt az információt az Ön által feltöltött adatokon keresztül (például Gerber X2 vagy későbbi) lehet elérhetővé tenni, vagy a PCB Visualizer segítségével lehet megadni vagy ellenőrizni/jóváhagyni.

Értesüljön elsőként minden velünk kapcsolatos hírről és információról. Kövessen minket!