A csatlakozókat jellemzően a PCB szélén helyezik el, hogy a kábelek és vezetékek fizikai érintkezése elkerülhető legyen más alkatrészekkel, és hogy a nyomvonalhosszúságot minimalizálják azáltal, hogy a bemeneti/kimeneti (I/O) portok közel vannak az őket használó alkatrészekhez.
Bár a jelminőség szempontjából előnyös lehet a csatlakozókat a kártya szélén vagy annak közelében elhelyezni, a túlnyúló alkatrészek komoly nehézségeket okozhanak a gyártás során.
A legnagyobb probléma a panelizálás, szeparálás és a kártyák kezelésénél jelentkezik a PCB gyártási és beültetési folyamat során.
A panelkeret és a PCB között 2 mm-es kontúrmarást alkalmazunk, ami elegendő helyet biztosít egy olyan alkatrésznek, mint például egy hagyományos mikro USB, de a nagyobb alkatrészeknek szükségük lehet némi plusz helyre.
Amennyiben kiválaszt egy konkrét alkatrészt a tervéhez, és azt a kártya széléhez közel helyezi el, vegye figyelembe a méretét, súlyát és az esetleges kiálló részét, és ne helyezze a panel tördelőfülei fölé. A panel szétválasztásának művelete lehetetlenné válhat, vagy meggyengítheti az alkatrész forrasztási kötéseit, esetleg teljesen le is pattanhat a nyomtatott áramkör felületéről.
Amennyiben az Eurocircuits végzi a panelizálást a beültetéshez, akkor ezeket a problémákat alapértelmezés szerint elkerüljük.
Azt tanácsoljuk, hogy ne használjon olyan alkatrészeket, amelyeknek a panelkeretre van szükségük a megtámasztáshoz, és amelyeknek a panelkeret mélymarására van szükségük ahhoz, hogy az alkatrész a beültetés után síkban felfeküdjön. Tipikusan ezek a túlnyúló csatlakozók, amelyek Z-tengelye a PCB körvonalán kívülre lóg ki.
